A pápa biztonságban lesz és mentességet élvez, amennyiben a Vatikánban marad

Reuters – Benedek pápa abbéli döntése, hogy lemondását követően a Vatikánban marad, szavatolja a biztonságát és magánéletét. Ez egyben törvényes védelmet biztosít bármilyen kísérlettel szemben, amely vádat emelne ellene a világszerte tapasztalható szexuális visszaélések miatt – mondták az egyházi források és jogtudósok.


„A folyamatos vatikáni jelenléte szükségszerű, máskülönben védtelen marad. Ha bárhol máshol telepedne le, nem lenne sem mentessége, sem előjogai, sem biztonsága.” – mondta egy anonimitását megőrizni kívánó vatikáni tisztviselő.

„Okvetlenül szükséges”, hogy a Vatikánban maradjon – mondotta a forrás – hozzátéve, hogy Benedeknek „kitüntetett bánásmód” járna a hátralévő éveire.

A vatikáni forrás azt mondta, hogy a tisztviselőknek három fő érvük van, amely amellett szól, hogy Benedeknek egy vatikáni zárdában kellene élnie a február 28-i lemondását követően.

A vatikáni rendőrség már ismeri a pápát és a szokásait, s képes lesz szavatolni a magánéletét és a biztonságát, így nem kellene azt külföldi rendőrségre bízni, ami pedig elkerülhetetlen lenne, ha egy másik országba költözne.

„Nagy problémát látok abban, hogyha bárhová is el kéne mennie. Itt a személyes biztonságára és sértetlenségére gondolok. Nekünk nincs titkosszolgálatunk, ami nagy erőforrásokat tudna szentelni (mint ahogy meg is teszik) egy volt elnöknek.” – mondta a tisztségviselő.

A másik érv az, hogy ha a pápa tartósan egy másik országba költözne, és például elvonultságban élne szülőhazája egyik kolostorában, akkor az a helyszín akár még egy zarándokhellyé is válhatna.


Lehetséges veszélynek kitéve



Ez bonyodalmakat okozna az egyház számára, különösen egy olyan valószínűtlen helyzetben, amelyben a következő pápa magára haragíthatja a konzervatívokat, akik aztán felkereshetnék Benedek rezidenciáját és ott neki rónák le a tiszteletüket.

„Ez roppant problematikus volna” – mondta egy másik vatikáni tisztviselő.

Az utolsó fő érv az, hogy a pápa ki lenne téve annak, hogy esetleg bírósági eljárást indítsanak ellene a Katolikus Egyház tagjai által elkövetett szexuális bűncselekmények miatt.

2010-ben például alperesként (vádlottként) szerepelt egy perben, amely során azt állították, hogy 1995-ben bíborosként elmulasztott intézkedni, amikor állítólag egy olyan papról szerzett tudomást, aki egy amerikai halláskárosultaknak épült iskolában fiúkat becstelenített meg évtizedekkel korábban. Az ügyvédek tavaly visszavonták a keresetet, mire a Vatikán közölte, hogy ez egy nagy győzelem volt, amely bizonyítja, hogy a pápa nem volt felelősségre vonható a nemi erőszakot elkövető papok cselekedeteiért.

Benedek jelenleg nincs kimondottan nevesítve semmilyen más bűnüggyel kapcsolatban. A Vatikán egyáltalán nem számít erre, de nem is zárja ki a lehetőségét.

 „(Ha máshol élne,) akkor talán meglennének azok az őrültek, akik pert akasztanának a nyakába, vagy néhány bíró talán még le is tartóztatná, mint azokat a (korábbi) államfőket, akik hivatali idejük alatt követtek el állítólagos dolgokat.” – mondta a forrás.

Egy másik tisztviselő azt mondta, hogy „bár nem ez a fő érv, bizonyára ez is egy következmény, egy várható fejlemény.”

Lemondása után Benedek többé már nem a Róma által övezett Vatikánváros szuverén uralkodója, de megőrzi vatikáni állampolgárságát és lakóhelyét.


A Lateráni Szerződés


A Lateráni Szerződés rendelkezései értelmében továbbra is biztosított a mentessége, amíg a Vatikánban marad, még akkor is, ha vatikáni polgárként egy kis kiruccanást tesz Olaszországban.

Az 1929-ben Olaszország és a Szentszék között köttetett Lateráni Szerződés volt az, amely megalapította Vatikánváros szuverén államát. Az említett Vatikánváros „változatlanul és minden esetre semleges és sérthetetlen terület” maradna.

Még mindig vannak Benedek letartóztatására vonatkozó felhívások a Katolikus Egyházon belül elkövetett szexuális bűncselekmények miatt.


Amikor Benedek Nagy-Britanniába ment 2010-ben, Richard Dawkins, egy brit szerző és ateista kampányoló, azt kérte a hatóságoktól, hogy tartoztassák le a pápát és szembesítsék az egyház gyermekek ellen elkövetett zaklatási botrányához kapcsolódó kérdésekkel.

Dawkins és Christopher Hitchens, a néhai brit-amerikai újságíró, ügyvédeket bízott meg azzal, hogy kiderítsék, milyen úton-módon lehetne jogi lépéseket tenni a pápa ellen. Erőfeszítéseik dugába dőltek, mivel a pápa államfő volt, aki ily módon diplomáciai mentességet élvezett.

2011-ben a papok által okozott szexuális visszaélések áldozatai felkérték a Nemzetközi Büntetőbíróságot, hogy indítson nyomozást a pápa és három vatikáni tisztségviselő ellen szexuális visszaélések miatt.

A New York-i alapítású „Központ az alkotmányos jogokért” nevű jogi csoport és egy másik tömörülés, a „Papok által elkövetett visszaélések túlélőinek hálózata”, panaszt emelt a Nemzetközi Büntetőbíróságon azt állítván, hogy a Vatikán hivatalnokai bűncselekményt követtek el az emberiség ellen, mert eltűrték és engedték a szexuális bűncselekmények elkövetését.

A Nemzetközi Büntetőbíróság nem foglakozott az üggyel, és soha nem árulta el, hogy miért nem. Általában nem szokta kommentálni, hogy miért nem tűz napirendre egy ügyet.


Nem olyan, mint egy vezérigazgató


A Vatikán változatlanul azt hajtogatja, hogy a pápa nem vonható felelősségre mások által elkövetett visszaélések ügyében, mivel a papok világszerte az egyéni egyházmegyék alkalmazottjai és nem közvetlenül a Vatikán dolgozói. Ez azt jelenti, hogy az egyházfő nem hasonlítható össze egy vállalati vezérigazgatóval.

Az áldozatok csoportjai azt mondták, hogy Benedek, különösen az előző posztján, amikor a Vatikáni hittételek tagozatán dolgozott, úgy tett, mintha nem venné észre a helyi egyházak általános politikáját, mely szerint plébániáról plébániára helyezték át a visszaélőket ahelyett, hogy kizárták volna őket a papi rendből és átadták volna a hatóságoknak.

A Vatikán ezt tagadja. A pápa bocsánatot kért az Egyházban történt visszaélésekért, és számos útja során találkozott is az áldozatokkal, és komoly nyomozást rendelt el az írországi visszaélések kinyomozására.

/

Azonban azok a csoportok, amelyek az áldozatok egy részét képviselik, azt mondják, hogy a pápa folttal a becsületén fog majd lemondani, mivel több mint három évtizeden át a Vatikánban kulcspozíciókat töltött be, előbb bíborosként, utóbb pápaként, így többet kellett volna tennie.

Bár a botrányok évekkel azelőtt kezdődtek, hogy az akkori bíborost, Joseph Ratzingert, 2005-ben pápává választották volna, a probléma a kezdetektől beárnyékolta a pápaságát, mivel egyre több ügy került napvilágra az egyházmegyékben világszerte.

Szinte még egy hónapja sincs, hogy a korábbi Los Angeles-i érsek, Roger Mahony bíborost utódja minden hivatali és közfeladatától megfosztotta, miután több ezer oldalas fájlokat hoztak nyilvánosságra, amelyek a 80-as években elkövetett visszaéléseket részletezik.

Mahony, aki 1985-tól 2011-ig volt Los Angeles érseke, elnézést kért a hibákért, amelyeket érsekként követett el. Azt mondta, hogy nem volt meg a megfelelő eszköze, amely révén foglalkozni tudott volna a gyerekeket érintő szexuális visszaélésekkel. A pápát nem említették ebben az ügyben.

2007-ben a 4 millió hívővel rendelkező Los Angeles-i érsekség egy 660 millió dolláros civil megállapodást – az USA-ban a maga nemében a legnagyobb egyezséget – kötött több mint 500 gyermekmolesztálásban érintett áldozattal.

Federico Lombardi, vatikáni szóvivő, elmondta, hogy a pápa „új lendülettel veszi fel a harcot a szexuális visszaélésekkel szemben, így biztosítva, hogy a bevezetett új szabályok megakadályozzák a jövőbeli visszaéléseket és figyeljenek az áldozatokra”. Ez egy nagy gesztus volt a pápa részéről, amiért hálásak lehetünk.


Forrás: Boldog napot, www.reuters.com