Írta: Spirituális UFO-kutató
Egykoron, midőn Buddha elérte egy mély meditációjában a megvilágosodás azon fokát, hogy nem csak azt ismerte fel, hogy minden emberi és isteni lét az összes érzéseivel és gondolataival mulandó, azaz nem valóságos, hanem azt is, hogy maga a multiverzum számtalan világegyetemével és világaival sem valóságos, éppen ezért
a Mindenség törvényei is mulandóak, nincsenek benne állandók, csak ideiglenes szabályok, melyek a még ki nem teljesedett végtelen számú tudat számára bizonyos ideig segítséget jelentenek.
Ám a Teremtés nem valóságos voltának mély átélése nem azt jelentette sem Buddha, sem a későbbi megvilágosodottak számára, hogy most aztán azonnal ki is léphetnek abból a ( legtöbbször primitív ) valóság-illúzióból, amelyben jelenleg a szerepüket játsszák, hanem éppen ellenkezőleg : mivel már megértették minden erő és érték abszolút viszonylagosságát, de egyúttal azt is, hogy mindennek isteni szükségszerűsége és célja van is ( mely persze formál-logikai szinten ellentmondásnak tűnik, jóllehet a Teremtésben mindenütt jelenlévő dualitás jelenik meg itt is ), természetes módon továbbjátszották, sőt, most már sokkal hatékonyabban azt a szerepet, amit az Isteni Elme Egyetemes Terve rájuk osztott!
Másrészt az ilyen megvilágosodott lények azért is hagyják, hogy a sors látszólag beteljesedjen rajtuk, mivel ők már egy magasabb dualitásban élnek : az örök Egység és az örök változás dualitásában. Az Egységben élés pedig felismerteti velük, hogy
az emberi lét több, mint maga a Teremtés - mivel ellenkező esetben a megvilágosult tudat sohasem tudna a változás teréből kiemelkedni és a Mindenséget objektíven vizsgálni , -
azaz legbenső lényege szerint EGY azzal a teremtő princípiummal, amely túl van a téren és az időn.
A határ pedig, amely a mulandó és múlhatatlan lét között fekszik : maga a formához kötött elme. Persze nem az az elme, amelyet manapság a földi ember szokásos agyi észtevékenységgel azonosít, hanem az a létszint, amely a mentális világegyetemek konkrét-gondolati fényvilágai és absztrakt-gondolati fényvilágok meg az azon túli nirvánikus Mindenség között fennáll.
Ez a nirvánikus világ a Lélek eredeti birodalma, éppen ezért az ember eredeti otthona is, jóllehet a Lélek maga sem a Mindenség elsődleges princípiuma, hanem a mögötte álló Szellem az, Amely nemcsak minden formán, de minden fényerőtéren, rezgésen és más legelemibb megnyilvánuláson is túl van.
Éppen ezért a Szellem a Lelken kívül mást nem is teremt - mely „teremtés” azonban a mi fogalmaink szerint még mindig az abszolút semmit jelenti! Minden más erő, rezgés és későbbi forma-megnyilvánulás a Lélekhez, a Világlélekhez köthető, Amely megteremti a halhatatlan Univerzális Elmét, az Elsődleges Teremtőt, Aki megteremti a halhatatlan tökéletes Isteni Terv mentális multiverzumát.
És ez a Terv az elvont-gondolati világok szintjén tökéletesen teljesül is ( ilyen szinten lehetetlen is, hogy ne teljesüljön tökéletesen, mivel itt még mozgás, változás sincs ), mely eszmei, szakrális geometriai gondolatok aztán a konkrét gondolatok fénymindenségeiben
dinamizálódnak : megjelenik tehát a változás és az átalakulás, de halál még ekkor sem létezik.
A konkrét-gondolati fényvilágok mind Isten Kertjének, a tökéletes paradicsomi lét élő megnyilvánulásai, melyekből a mentális univerzumban megszámlálhatatlan van. Közönséges idő itt sem létezik csak harmonikus átalakulások végtelen ritmusa, melyet az ilyen szinten élő lény Egység-élményként él át.
Az Egység-élmény teljes átéléséhez azonban még létre kellett hívni a tiszta, ősanyagi-ősanyai asztrális univerzumot ( a Mária-Mátrixot ) is, mely a tiszta érzelem alapszubsztanciája.
A Lélek számára - Aki maga a tökéletes gondolat is - ez az asztrális fényszubsztancia azért fontos, mert
Ő a teremtményeihez mindig a tiszta érzelem nyelvén keresztül beszél, épp azért, hogy egy gondolat teljes, élő és tiszta legyen. És ameddig a lények az
elméjükkel a lélek nyelvére, a tiszta érzelmekre figyelnek, addig az asztrális univerzumban is minden tökéletes, kiegyensúlyozott és harmonikus -
egészen addig, amíg valaki valahol szükségszerűen meg nem jelenteti azt az igényét, hogy a Teremtés egészét ne a lelkével, hanem pusztán az elméjével értse meg!
Ám amikor az elme ( valójában az isteni elmét birtokló lények igen kis százaléka ) elkezdett függetlenedni a Lélektől, megteremtett teljesen új világegyetemeket is, ahol már a gondolatkép-alkotások függetlenedtek a tiszta érzelmektől, ezért ezek a mentális képek már bizonyos fokig torzak voltak és eleve kiegyensúlyozatlanságot hordoztak magukban, melyek végül láncreakciószerű változásokat okoztak azokban a másodlagos univerzumokban, melyeket a lázadó elme-központú lények bizonyos csoportja hívott életre.
A másodlagos univerzumok közül egyesek fel is robbantak, létre hozva a harmadlagos univerzumokat, így a mi világegyetemünket is.
Itt láthatjuk tehát a fejünk fölött azt az „objektív univerzumot”, melyre mint „egyetlen isteni teremtésre” hivatkozott évszázadokon át mind a teológia, mind pedig a modern materialista tudomány, csak éppen az utóbbi az „isteni teremtést” személytelen ( és természetesen „örök” ) természeti törvényekre és azok üres matematikai formalizmusára cserélte fel.
Ráadásul ehhez jön még az a probléma is, hogy a mai ember ezt a harmadlagos világegyetemet sem az eredeti állapotában észleli, hanem annak is csak a durvaanyagi vetületét. Az okok, világegyetemünk luciferi eszmeiségének alapvető asztrális okai ( melyet az okkultizmus részletez ) alapvetően el vannak zárva előtte - kivéve, ha részletesen megismerkedik pl. az asztrológia tudományával, amely miatt az ilyen ember bizonyosan sokkal többet tudhat meg
világunk asztrális börtönrácsairól és annak működéséről, mint a tömeg, amely csak az érzékeli, amit neki a durvaanyagi szintre
elébe teremtenek!
Kik is? Természetesen az asztrális hatalmasságok, az arkhónok, és azok földi csatlósai, akik valójában csak egyetlen tudományt űznek mester fokon : a fent említett asztrológiát, az emberiség tökéletes fogságban tartásának tudományát!
És az olyan ember, aki tudatilag már ébredezik, az előbb-utóbb fel fogja fedezni az elmúlt évszázadok történelmi eseményeiben is az asztrológiai módon kiszámolt, megtervezett és végrehajtott tudatosságot!
Ám ezért van az is, hogy pusztán anyagi eszközökkel itt a gonoszt nem lehet legyőzni, mivel - ahogy erre már a korábbi cikkünkben is utaltunk - ez a „nagy truman-show rendező” nem a fizikai síkon tartózkodik, hanem az asztrálisban, ahol minden fizikai eseményt nemhogy azonnal érzékel, de már jóval
előbb érzékeli, mint amik a fizikai szinten megnyilvánulnak! Ezért érezhette sokszor a lélek-ember az utóbbi évszázadokban, hogy a gonosz mindig egy kicsit lépéselőnyben van itt a Földön a Jóval szemben!
A materialista természet- és társadalomtudomány pedig egy ilyen arkhóni rendezőnek olyan, mint az éltető oxigén - bár természetesen nem azért, mintha ő ezt a tudományt egy pillanatig is komolyan venné ( egy asztrális lény csak rossz viccnek veheti ), hanem azért, mert
tökéletesen eltereli az emberek figyelmét a világunkat ténylegesen irányító erőkről!
Mert először is a materialista tudomány az utóbbi évszázadokban számtalan álproblémát termelt ki önmagából, amely az emberiséget még jobban megosztotta, másrészt az emberek egzisztenciálisan kényszerítve vannak arra, hogy ezen rögeszmék elsajátításáról papír is szerezzenek, és ha nem akarnak teljesen nyomorban élni, akkor esetleg még évtizedeken át ezen papírokat kell hajhászniuk.
Az akadémiák modern ortodox papsága pedig tulajdonképpen nem csinál mást ( ha most eltekintünk attól az eltekinthetetlen ténytől, hogy az adófizető rabszolgáktól elvont milliárdokat nem valós kutatásra, hanem saját maguk luxus-jólétére fordítják ), mint néhány természettudományos dogma mögé bújva csípőből tüzelnek mindenre és mindenkire, ami/aki megkérdőjelezi ( természeti jelenség, alternatív kutatás és kísérlet, személyes tapasztalat, sőt tömeges tapasztalat ) azokat a rögeszméket, melyeknek
mindenáron való fenntartásán áll vagy bukik az ő személyes egzisztenciájuk.
Vizsgáljuk meg ezért közelebbről néhány természettudományos dogmát, melyek mai napig a földi ember tudati bebörtönzöttségének ideológiai alapjai.
Először is itt van Newton három törvénye, melyekhez később még egyet csatoltak. Nos, ezek a törvények vegytisztán kifejezik azt
az ember alatti tudatállapotot, amely egy olyan lény sajátja, aki csak egy halott mindenséget lát maga körül, és ezért minden életjelenséget a nyers kő, a szó szerinti durva anyag tompaságának és
tehetetlenségének a szintjére süllyeszt le.
Így Newton személyében előttünk áll egy olyan lény, aki lelki értelemben teljesen halottnak mondható, mivel másképpen nem érzékelné a halált maga körül egyetemes törvénynek!
Mert
csak a halott anyag teljesen tehetetlen , amely már semmi
belső energiával sem rendelkezik, így 100%-ban a külső erők játékszerévé válik! ( Newton első törvénye. )
Ha azonban ebben a kozmikus temetői csendben és mozdulatlanságban ( vagy a látszólagos egyenes vonalú egyenletes mozgásban ) mégis megjelenik valahol abszolút kivételként a változás, akkor bizony valami erőhatásról is kell beszélnünk. De ezt az erőhatást természetesen megint valamilyen
halott tömeg generálná, amely dinamikájával ( impulzusával, gyorsulásával ) magát az erőhatást biztosítja. ( Newton második törvénye. )
Érdekes, hogy Newton mennyire erőlködik azon, hogy az F erőhatást mindenáron valami tömeghez kapcsolja, holott ő maga is tudta, hogy az „erő” valójában nem anyagi fogalom!
A hatás-ellenhatás „törvénye” pedig ( Newton harmadik törvénye )
az emberi tudat legprimitívebb dualitásban tartásának a céljából született : ’Meg se próbáld a 3D-s durvaanyagi világod börtönfalait lerombolni, mivel a „börtönőrök” azonnal ugyanilyen, de veled ellentétes erővel fogják megakadályozni azt!’
Persze ehhez mind a hivatalos tudomány képviselői ( valójában hivatásos dezinformátorai ), mind pl. a tudományos és egyéb fórumok kommentelő tipikus, tudomány-hívő műszaki értelmiségiek milliói rögtön kapásból hozzátehetnék, hogy itt a harmadik törvénynél csak anyagi tárgyakra vonatkozó egyszerű dinamikai törvényről van szó, amelyet a hétköznapi tapasztalat is megerősít - ez látszatra így is van, azonban azt elfelejtik még elmondani, hogy minden úgynevezett természettudományos törvény
a teljesség igényével lép fel, vagyis olyan módon, hogy
metafizikailag azonnal ki is terjeszti a törvény hatályosságát az általa ismert világmindenségre!
És mivel ezen törvény abszolút lett, magára az emberre, az emberi pszichére is azonnal visszahat, hiszen ő is fizikai testben van, így ő rá is vonatkoznak ezek a szabályok, nem csak az anyagi környezetére!
- Érthető most már, hogy minden „természeti törvény” mögött valójában milyen szándék húzódik, milyen
mögöttes gondolatot akarnak immár évszázadok óta a sötét erők az emberi tudatban elültetni?
Vagy Önökkel még sohasem fordult elő, hogy amikor pl. vizsgára készültek, vagyis valami irtóztató anyagot kellett bemagolniuk, akkor egy bizonyos pillanatban
úgy kezdték látni a világot körülöttük, ahogy azt a megtanulandó anyag „szellemisége” elvárta?
Fogalmazzuk át ezért a newtoni törvényeket a
valódi mögöttes szándékuk szerint :
1. Ember, te nem rendelkezel semmilyen belső spirituális erővel, csak a külső erők, az anyagi világegyetem, a sors és a társadalom játékszere vagy, ezért nyugodj bele a rabszolgaságba és ne is álmodozz a szabadságról.
2. Minden változás a tőled független külső hatalom kezében van, ezért nem tehetsz mást, mint szolgai módon elfogadod azokat a változásokat, melyeket a külső erők rád kényszerítenek.
3. Ha mégis szabadulni próbálnál, akkor azonnal lecsapunk rád, mégpedig olyan erővel, amely rögtön visszahelyez a börtönfalaid mögé.
A newtoni mechanikus világ pedig a 19. század közepéig látszólag jól működött, mivel a természettudósok addig nem nagyon foglalkoztak más természeti jelenséggel, mint amit a newtoni, makroszkopikus, durvaanyagi világkép számukra meghatározott. Ráadásul
a társadalmi változások is hűen követték a newtoni törvények mögöttes gondolatát: a rendi társadalmak felbomlását, a földtől való megfosztást, az egyoldalú iparosítást, a nincstelen tömegek városokba áramlását, vagyis a teljes modern rabszolgaság kialakulását.
Ám Faraday kísérletei és főleg Maxwell elméletileg megjósolt éterhullámai után, melyet a skót tudós az elektromosság és a mágnesesség közvetítő közegének nevezett meg, Newton halott, merev, durvaanyagi fizikai világa már önmagában tarthatatlanná vált, különösen azért, mert az elektromosság és a mágnesesség hatásait nyilvánvalóan nem lehet pusztán anyagi ( durvaanyagi ) okokra visszavezetni, de épp úgy a gravitációt sem - ahogy ezt már akkor is sok tudós felismerte, vagyis Newtonnak az a rögeszméje sem igaz, hogy a gravitációs erő a tehetetlen tömegek kölcsönhatásától függne!
Itt azonban álljunk meg egy kicsit.
Most olyan ponthoz érkeztünk, amely felhívja a figyelmünket arra
az első nagy tudománytörténeti vízválasztóra, amely a modern fizikai kutatásban a 19. század végén következett be.
Maxwell után ugyanis Hertz kísérletileg kimutatta a nem-anyagi elektromágneses hullámokat, mely gyakorlatilag a fényt jelentette annak kiterjedt spektrumában. Az elektromágneses hullámok közvetítő közege pedig magától értetődően az éter volt, ahogy ezt akkor minden normális fizikus természetesnek vette, így Hertz is, különösen akkor, mikor kimutatta, hogy az elektromágneses hullám légüres térben is terjed.
De az éter nem csak az akkori természettudósoknak volt kézenfekvő fogalom, hanem ez már az ókor óta szinte hétköznapi megnevezése volt annak a szubtanciának, mely kitölti a csillagok és bolygók közötti teret. A 19. századra pedig ( a mindent elárasztó materializmussal szemben ) a feltámadó spiritiszta majd ezoterikus mozgalmak ezt a mindenütt jelenlévő finomanyagot újra éternek kezdték nevezni, melyet mind a materializációs kísérleteiknél, mind az elméleti okkult vagy teozófus írásaikban természetes magasabb rezgésű anyagnak tekintettek. Tehát ne feledjük, hogy már a 19. század hetvenes-nyolcvanas években a művelt nyugati polgárnak az „éter” jól ismert fogalom volt, és természetesnek vették, hogy a koruk természettudománya is így nevezi azt a közvetítő közeget, amely a fényimpulzust koncentrikusan továbbviszi.
Azonban Keely majd Tesla kísérletei, gyakorlati eredményei, de elméleti munkái is már többek voltak ártatlan kísérletezgetésnél és filozófiai spekulálásnál, mivel olyan kézzel fogható találmányokat tettek le az asztalra, melyeknek a társadalmi hasznosítása alapjaiban rendítette volna meg a modern adósrabszolgaság mesterségesen energiaínséges társadalmát! Ezért a pénzügyi hatalom azonnal beavatkozott, és Keelyt, Teslát, minden találmányukkal és követőjükkel együtt parkoló pályára tették.
A veszélyes személyek és találmányok eltüntetésén kívüli a pénzügyi diktatúra az elméleti fronton is ellentámadásba lendült : először az éter-elmélet megcáfolásával próbálkozott ( Michelson - Morley kísérlet ), majd keresett egy olyan fiktív fizikai állandót ( fénysebesség-határ ), amelynek segítségével egyrészt az energianyerés eleve korlátozva van, ráadásul a tömeghez van kötve ( mint Newtonnál ), másrészt a durvaanyagi rezgésszint felsőhatáránál húzza meg azt a limitet, melyet a pénzügyi hatalom prostituálja, a hivatalos természettudomány egyetlen valós és tudományos módon vizsgálható területként dekralálhat.
És ezek után bizonyára érthető, hogy miért Albert Einstein lett a 20. század egyik legkétesebb alakja.
Mert Einsteinnel kezdődött el igazán a hivatalos fizikának ( és ezzel együtt az egész természettudománynak ) az a mélyrepülése, sőt, az agyrémszerű elméletek futószalagon gyártása ( speciális és általános relativitáselmélet, kvantumfizika, részecskefizika, asztrofizika, kvarkfizika, húrelmélet stb. ), amelyek látszat-absztrakt mellébeszélései csak az avatatlanok számára tűnnek valami roppant komoly tudományos megközelítésnek,
pedig valójában csak egyetlen elv, egyetlen lényeges tényező elkendőzéséről van szó : a fizikainál magasabb rezgésű egyetemes éter-szubsztancia letagadásáról!
De azért azt nem árt tudni, hogy a 19. század végére minden természettudós számára egyértelmű volt,
hogy a fizika fejlődése az éter-fizika irányába fog továbbhaladni!
Hogy mégsem így történt, az nem az ő hibájuk volt, hanem azok a felelőssége, akik egy tál lencséért ( pénz, karrier, hírnév ) eladták önmaguk és az emberiség első szülötti jogát : a korlátlan energianyerés szabadságát!
Einsteintől Heisenbergen át egészen Hawkingig tart azon számos elméleti fizikusok sora, akik még most is „isten szavaként” intézik a szózatukat a tekintély-bálványozó értelmiséghez a nemzetközi médián keresztül - most már tudjuk, hogy miért : a hivatásos elméleti fizikusok sohasem az emberiség érdekét képviselik.
Mert bizony nem véletlen, hogy
az új fizika ( és ezáltal az új, embert szolgáló természettudomány ) kulcsa mindig is olyan elfogulatlan kísérleti fizikusok és feltalálók kezében volt, akik a 20. századra már teljes belső társadalmi száműzetésben kellett dolgozniuk, minden pénz és támogatás nélkül. És legtöbbször annak is örülniük kellett, ha egyáltalán békén hagyták őket, és nem zaklatták állandóan, nem tették ki a személyüket a médián keresztül állandó támadásnak, de rosszabb esetben a rágalmazás és az üldöztetés is az osztályrészükül jutott.
Így az éter-szubsztancia elismerése/ el nem ismerése már legalább 120 éve
stratégiai kérdéssé vált, mind a tudomány világában, mind az emberiség Föld bolygón való túlélése szempontjából.
És ehhez jön még az is, hogy a mindenütt jelenlévő finomanyagi éter elismerésével nem csak a materialista természettudomány egész 300 éves gondolati rögeszme-építménye kerülne örökre a történelem süllyesztőjébe, minden elméleti fizikus, agyonsztárolt papjával együtt, hanem a maga a vallás is!
Mivel ha elismernék az étert, akkor ezáltal a többi dominó is sorra dőlni kezdene : el kellene fogadniuk azt az elemi tényt, hogy maga a világegyetem is egy rezgési síkok szerint felépített struktúra, amely végtelen számú denzitások, ( sűrűségi szintek ) és dimenziók egymásra rétegződő, egymáson áthatoló szintjeiből áll.
Ekkor viszont rögtön azt is el kellene ismerniük, hogy az emberi társadalom, de épp így maga a fizikai Föld is ebben a hierarchikus építményben bizony nagyon alacsony szinten van, amely nem csak puszta lefolyócsatornája a magasabb síkoknak, hanem jóval korlátozottabb, jóval kisebb szabadságfokú szint, mint az éteri, asztrális és magasabb területek.
Ezzel aztán az „egyetlen valóság” és „egyetlen teremtett világ” geocentrikus és antropocenrikus rögeszméje is azonnal kártyavárként dőlne össze, és így - mint az UFO-jelenlét felfedése esetén -
a tömeg rögtön nem félne annyira a vezetőitől sem, hiszen a földi világ puszta léte relativizálódott!
A régi fizikától tehát, amely az emberiség fejlődésének egyik legnagyobb akadályozó tényezője, most már nyugodtan búcsút vehetünk ( a minden újat boszorkányként üldöző akadémikus főpapságával együtt ), és vizsgáljuk meg inkább
az új, vízöntő-kori fizika nézőpontjából azokat a rezgési síkokat, amelyek mind az emberi létezésben, mind a környező kozmoszunkban alapvető szerepet játszanak.
A következő rajz bemutatja azokat a valóság-szinteket vagy rezgési területeket, amelyek teljesen áthatják a fizikai világunkat :
A függőleges tengely mentén egyre magasabb rezgési szintek vannak ábrázolva.
Legalul a mi fizikai világunknak három érzékelhető halmazállapota, sűrűségi szintje vagy denzitása látható, amely végül átmegy
négy éter-halmazállapotba vagy négy éter-denzitásba. A három fizikai halmazállapot és a magasabb éter-halmazállapotok
határát nevezi a tudomány ( tudatlanul )
vákuumnak.
( Valójában már a legalacsonyabb éter-halmazállapotnak, a kémiai éternek a része a legmagasabb fizikai halmazállapot, a légnemű. )
Majd a legmagasabb éter-halmazállapot, a visszatükröző éter, átmegy asztrális anyagba, amely még szubtilisabb, mint az éter. Ezt a határfelületet ( éter és asztrális közötti határt ) viszont a sok földönkívüli civilizáció használja fel kozmikus közlekedésre ugyanazt az egyszerű elvet használva, mint ahogy a gyerekek szoktak kacsázni lapos kővel egy tó felszínén, vagyis
a folyékony és a légnemű denzitás határán. A „kacsázás” pedig akkor a legeredményesebb, ha a megfelelő szöget és kezdősebességet eltalálva
maximálisan ki lehet használni a határfelületek rugalmasságát. A finomanyagi határfelületeknél ez a rugalmasság tökéletes, energiaveszteség nélkül történik, ezért egy kozmikus közlekedési eszköz ezt kihasználva pillanatok alatt át tud ugrani a téridő egyik helyéről a másikra.
Az asztrális világ eredetileg olyan finomanyagi fényszubtanciából állt, amely szinte azonnali tökéletes megjelenítője, Mátrixa ( Mater, Mária, Mare - ősanyagi tengere ) volt az eredeti Gondolatnak, a Logosznak, ám a luciferi lázadás után az asztrális mindenség - és különösen az - kaotikussá vált, megteremtve különböző entitások által a saját elképzelésük szerinti poklokat és mennyországokat.
Az asztrális anyag ezen gyors-reagáló képessége ( kb. egy nanoszekundum ) , mely a gondolatot megjeleníti, okozza azt, hogy
a tudatos lények mindig önmaguk teremtik meg a saját valóságukat, amely igazság ezen a szinten már nem egy New Age-es szlogen, hanem az öntudatra ébredt emberi lét
első alapvető felismerése! Ettől kezdve vállalhat ugyanis egy entitás teljes felelősséget a tetteiért!
Ám ha egy lény ezt a felelősséget nem vállalja, miközben tovább gyártja a negatív gondolatokat, akkor kötelezően egy sűrűbb anyagi világba kell leszállnia, és az annak a szintnek megfelelő sűrűbb testet kell felvennie, hogy ezt a lényt, amely
mindig egyetemes teremtő képességgel van ellátva, megvédjék önmagától! ( Ezért van az, hogy gyakorlatilag egy olyan rendkívül sűrű és épp ezért igen lassú, nehézkes,
tehetetlennek látszó világban, mint a fizikai,
sokszor csak rendkívül nagy fájdalmak és emberi tragédiákon keresztül tud megnyilvánulni az Isteni Szeretet, mivel itt a tettekért,
azaz gondolatokért való felelősség szintje majdhogynem nulla! )
Van azonban egy jó hírünk : 2012. december 21-én a Föld belépett a 4. dimenzióba - még akkor is, ha a tömeg meg annak vezetői és tekintélyei ebből látszatra semmit sem érzékelnek, és kollektíven még mindig a régi, hazug, korrupt, adósrabszolgaság-világot jelenítik meg gondolatilag az életösztön-félelmeik miatt. Ám a fénymunkások/ csillagmagok milliói pontosan érzékelik a változást, és most is állandóan lesik a híreket, hogy az áttörés végre látható formában is megjelenjék! Pedig jó lenne, ha fénymunkások most már nem a régi 3D-s mintáktól várnák, hogy megjelenítse azt, amit eleve nem tud megjeleníteni : a 4. dimenziós Új Társadalom alapvető szabadságát!
Mert az Új Társadalmat, kedves Fénymunkás,
Neked kell megjelenítened - senki másnak, azért inkarnáltál ide! Ez a 4. dimenziós társadalom pedig még mindig csak
eszköz lesz arra, hogy néhány száz év alatt
az egész emberiség megérjen az 5. dimenzióba való felemelkedésre .
Teremtő koncepciója - Fénylények kérésére - ugyanis alapvetően megváltozott : a részleges felemelkedés helyett a teljes felemelkedés mellett döntött!
Így ezt nekünk is el kell fogadnunk, jócskán módosítva az eddigi évtizedes várakozásainkat! Mégis a legnagyobb szeretetet, örömöt, bőséget meg minden más pozitív értéket itt és most ugyanúgy megtapasztalhatunk, mintha már felemelkedtünk volna az 5. dimenzióba, mivel a 4. dimenzióban a gondolatok sokkal gyorsabban valósulnak meg, mint a fizikaiban.
Bár ez a képesség a tömegnél még veszéllyel jár, mivel ők még nem tudnak teljes felelősséget vállalni, ezért kezdetben, kb. 20-25 évig még csak a fénymunkásoknak lesz meg a lehetőségük arra, hogy gondolatilag tudatosan teremtsenek. Ez azt jelenti, hogy a 2013-tól megnyilvánuló 4. dimenziós Új Társadalom egész alapjait a fénymunkások ( természetesen földönkívüli és angyali segítséggel ) fogják lerakni, és ők fogják irányítani egy kormányzó Világ Tanácson vagy Bölcsek Tanácsán keresztül az egész emberiséget, amely már nem lesz megosztva mesterségesen, hanem az alapvető szabadságjogok
gyakorlati bevezetésével, hangsúly azonnal az Egységen lesz és nem az elkülönültségen, pusztán már az által is, hogy mindenki minden alapvető létszükségleti cikkhez alanyi jogon hozzájuthat!
De ugyanez vonatkozik a kulturális javak és a galaktikus információk szabad hozzáférésének
elemi jogaira is!
Ezáltal tehát nemcsak a szegénység és ínség szűnik meg azonnal, hanem pl. a természet- és társadalomtudományban, de épp úgy az alternatív tudományos elméletekben is meglévő számtalan spekuláció és féligazság egy pillanat alatt semmivé foszlik, mivel egy gombnyomással a galaktikus információhálózathoz csatlakozva ( az internet tehát megmarad, csak megtisztul és kibővül ) mindenki panorámaképszerűen élőben nézheti meg pl. egy történelmi eseményt, vagy kommunikálhat bármelyik pozitív galaktikus lénnyel, vagy felhárulhatnak előtte a kozmosz eddig láthatatlan világai és tudományos összefüggései stb.
És ha ezeket most már mind tudjuk és elfogadjuk, akkor egy csepp szomorúságnak sem kell lennie a lelkünkben a látszólag elmaradt részleges felemelkedés miatt!
Mert a fénymunkások ideje valójában most jött el!
Mi már nem a híd vagyunk, hanem a másik part!
A „hidat” eddig olyan tanítók képviselték, akiknek legalább az egyik lábuk mindig a régi fizikai világban volt ( ennek számtalan kompromisszum volt az ára, pl. a szabadkőműves hátszélük ), ezért évtizedeken át mást nem is tudtak adni, mint olyan gyógyírt, amelynek segítségével a szellemi keresők a mindennapok lehangoló kilátástalanságát jobban el tudták viselni. Ezért ezek a tanítók, éppen átmeneti állapotuk miatt, a spirituális lét és a primitív fizikai valóság közötti ordító ellentmondást nem tudták megszüntetni, és mást mai napig sem tudnak nyújtani, mint hogy nézzük a Youtube-os videóikat, járjunk az előadásaikra és vegyük a könyveiket - olyan világban, ahol a legtöbb keresőnek már kenyérre is alig van pénze.
Na, ennek van már vége! Elég a kábulatból!
Forrás: spiritufo.ditro.hu
Milyen érzés időviharba keveredni? És akit elragadott, hogyan juthat vissza a saját korába, a jelenbe? Miért és kiknek kell a legjobban tartani ettől? Lássuk a válaszokat!
Szerencsére embereket igen kivételes esetben ragad el idővihar. A többség az egészből csak annyit érzékel, hogy néhány órával át kell állítani az órákat. Azonban a békák, különösen a hétéves békák már nem ilyen szerencsések! A legtöbb hétéves békát ilyenkor mind mind felkapja a közelgő idővihar, és különböző korokba repíti őket. Éppen ezért a Köpönyeg csapata aggodalommal áll a 26-i idővihar előtt, ugyanis a mi kis békánk éppen hét éves, és nagyon féltjük őt!
