Sharula Dux Telos Hercegnője, Ra és Rana Mu lánya,
aki itt él a felszínen közöttünk.
AZ ATLANTISZI - LEMÚRIAI HÁBORÚK
TELOS ÉS A FÖLDALATTI VÁROSOK
FÖLDRENGÉSEK ÉS PUSZTÍTÁS
FELSZÍNI CIVILIZÁCIÓK
AGHARTA HÁLÓZAT
A SHASTA-HEGY
Engedd meg, hogy elmondjam neked két kontinens történetét. Egyik az Atlanti óceánon volt, Atlantisznak hívták. A másik a Csendes óceánon, Lemúriának, vagy röviden Mu-nak nevezték. Huszonötezer évvel ezelőtt, ez a két kontinens harcolt egymással az akkor napok ideológiáján. A telep két legidősebb gyerekeként, vagy a két legmagasabb civilizációként tekints rájuk.
Akkoriban mindkettőnek különböző elképzeléseik voltak arról, hogy milyen irányt kellene vennie civilizációjuknak. A Lemúriaiak úgy érezték, hogy más, kevésbé-fejlett kultúrákat magukra kellene hagyni, hogy saját evolúciós skálájukat folytathassák. Az Atlantisziak abban hittek, hogy az összes kevésbé-fejlett kultúrát a két fejlett birodalom uralma alá kellene helyezni.
Ez háborúk sorozatát okozta Atlantisz és Lemúria között. Ezekben a háborúsorozatokban termonukleáris eszközöket alkalmaztak, és amikor a háborúk véget értek és a por kitisztult, nem volt tél valójában. Az Ausztrál Vadon, a Mojave Sivatag, a Góbi Sivatag bizonyos részei, és a Szahara mind ennek a maradványa, hogy emlékeztesse az embert az ilyen háborúk értelmetlenségére.
A háborúk során az emberek magas civilizációja egészen alacsony szintekre került, de a végén ráébredtek az ilyesfajta viselkedés hiábavalóságára. Lemúria és Atlantisz saját agressziójának áldozatává vált. A Lemúriai és az Atlantiszi szülőföldet is háborúk gyengítették, így megtudták, hogy körülbelül 15.000 év alatt mindkét kontinens készül teljesen elsüllyedni. Az Atlantisziaknak volt egy második kataklizmakészletük is, mely Atlantiszt egy nagyméretű kontinensből egy szigetsorozattá redukálta. Lemúriával is alapjában véve valami hasonló történt.
Mindazonáltal, mondhatnád, hogy "Nos mi az ami ezt tette... miért voltak feldúlva az emberek akkoriban azért, ami 15.000 évvel később, a jövőben készült megtörténni?" Azokban az időkben az emberek általában 20.000 - 30.000 éven át éltek. Megértették, hogy sokan azok közül, akik a pusztítást okozták, látni fogják a megsemmisülés végét is.
Amikor Lemúria, ami elsőként merült alá majdnem 200 évvel Atlantisz süllyedését megelőzően, kérvényt nyújtott be az Agharta Hálózathoz. Az Agharta Hálózat földalatti városok hálózata, mely egy Kisebb Shamballa nevű város (ez különbözteti meg Nagyobb Shamballától, ami az éterikus Shamballa a Góbi Sivatag fölött) irányítása alatt van.
Kisebb Shamballát akkor hozták létre, amikor Hybornea kontinensét kiürítették, miután a Föld elveszítette palástját, és elkezdett olyan rádióaktív hullámokat kapni, melyeknek korábban nem estek áldozatául. Így több mint 100.000 évvel ezelőtt, elkezdtek földalatti városokat építeni.
Amikor Atlantisz és Lemúria kérvényt nyújtott be, hogy földalatti városokat építhessen magának, és még nem voltak befogadva az Agharta Hálózatba, bizonyítaniuk kellet Kisebb Shamballának, hogy megtanulták a hanyatlás leckéit, hogy megtanulták a háború leckéit. És úgyszintén bizonyítaniuk kellett sok más képviseletnek, mint a Konföderációnak is, amibe a későbbiekben egy kicsit bele fogunk majd menni. Atlantisz és Lemúria mind a ketten tagjai voltak a Konföderációnak, és amikor elkezdték a háborúzáshoz hasonló törekvéseiket egymás ellen, akkor ideiglenesen kitették őket a Konföderációból, és be kellett bizonyítaniuk, hogy megtanulták a béke leckéit, hogy újra engedélyt kapjanak a Konföderáció tagjává lenni, hogy az befogadja őket.
A Shasta-hegy az, ahol a Lemúriaiak eldöntötték, hogy megépítik városukat. Kalifornia a gyarmatok része volt, a Lemúriai földek körzetének részét képezte, és ők megértették, hogy a Shasta-hegy és a Kaliforniai térségek túl fogják élni a kataklizmákat, és a Shasta-hegy már a nagy szentség egy helyeként létezett ezen a bolygón. Úgy döntöttek, hogy átalakítják a lávacsatornákat a Shastából vissza önmagába, hogy a vulkán ne tudjon kitörni ismét. Volt már egy nagyon nagy kupolás barlang belül, és eldöntötték, hogy ráépítenek, és meg is építették azt a várost, melyet mi most Telos-nak hívunk.
Telos volt a neve azon terület legnagyobb részének, melyet mi most Délnyugatnak nevezünk, és annak amit most Kaliforniának, melyet eredetileg Telosnak hívtak, ami azt jelenti, hogy "Kommunikáció a Szellemmel", "Egyezség a Szellemmel", "Egyetértés a Szellemmel". Úgy lett megépítve, hogy maximum 2 millió embert tudjon befogadni. Amikor a kataklizmák megkezdődtek, csak 25.000 ember menekült meg. Sokakat hoztak Telosba még a kataklizmák előtt, de amikor a második készlet elkezdődött Lemúriában, a vulkánok olyan gyorsan kezdtek el kitörni és annyira sok törmeléket juttattak a levegőbe, hogy míg legalább egymillió embert állt szándékukban, de csak 25.000 embert voltak képesek a Lemúriai kontinensről megmenteni. Így ez az amit maga után hagyott a Lemúriai szülőföld Lemúriai kultúrája. A feljegyzéseket már Telosba hozták Lemúriából. A templomokat már Telosban építették.
Amíg Lemúria, vagy amit Lemúria hátrahagyott, elsősorban Telos, megbirkózott kontinensük pusztulásának következményeivel, közben a földrengések tovább folytatódtak. A földrengések során a föld igen keményen rázkódott, ami megannyi számos helyen egészen túl ment azon, amit ti most Rickter skálának hívtok. Amikor egy kontinens elsüllyed, az egész bolygó reagál rá. A földrengések elérték azt a szintet, amit ti 15-ös erősségűnek hívnátok. Ezek a földrengések olyan intenzívek voltak, hogy sok ember a földrengés hangjától halt meg és nem magának a rengésnek attól a hatásától, hogy például egy épület ráomlik valakire, vagy valamire. Egy ilyen nagy intenzitású rengés egy olyan sivítást hoz létre az atmoszférán keresztül, ami sok embert egyszerűen ezzel a hanggal megöl.
Sok más helyen, a földrengések annyira élénkek voltak, hogy számos helyen a föld jobbára csak agyag volt. Ez cseppfolyósodott, és úgy viselkedett, mint egy sártenger, ami városokat nyelt el, de nem csak a Lemúriai szülőföldet, hanem még számos helyet a bolygón. A másik dolog, ami azután jött, hogy a kontinens maga lesüllyedt, az a szökőár hullám volt, ami olyan nagy volt, hogy néha száz, vagy ezer mérföldekre eljutott a szárazföldön belül - ez egy olyan szökőárnak felelne meg, ami Kalifornia partjainál kezdődik és teljes mértékben eljut egészen Oklahoma városáig. A szökőár hullámok ugyanúgy burjánzottak, mint a földrengések. Sok esetben némely területen a rázkódás sosem ért véget. Ez ha nem is a legnagyobbak, de kisebb rengések egy állandó rajzása lett.
A hierarchiák, ennek a bolygónak a Tanácsai, megértették azt ami történni készült. Úgyhogy megpróbálták még Lemúria pusztulását megelőzően megépíteni mindkét várost, miközben megértették, hogy az Atlantisziak nem tudnának sok építkezést végezni azon körülmények alatt. Valamint ugyanakkor építették meg a nagy piramist Egyiptomban a Lemúriai főpap gyámsága alatt, aki Toth-ként vált jobban ismertté. És az Atlantiszi feljegyzések kamrái, amiket úgy szereltek fel, hogy ne csak az Atlantiszi feljegyzéseket, hanem Lemúria, Pan, OG, és Hybornea... feljegyzéseit is megtartsa - az összes másik kultúra közül mindegyikét, mely létezett, és magas szinteket ért el ezen a bolygón.
Az Atlantisziak épp akörül költöztek be városukba, mikor Lemúria elsüllyedt, elsőként a papságuk, a legnagyobb tudósaik, és néhány nagy gondolkodójuk költözött, hogy megpróbálják megóvni életüket az eljövendő kataklizmáktól. Atlantisz is elkezdett rázkódni ugyanakkor amikor Lemúria elmerült, majd Atlantisz tovább folytatta rázkódását és földrészeinek elvesztését 200 éven keresztül, míg végül teljesen elmerült.
Majdnem 2.000 évvel az Atlantiszi és a Lemúriai katasztrófa után, a bolygó még mindig rázkódott. Két hatalmas földtömeget veszített el 200 éven belül, plusz a bolygó még mindig szemtanúja volt azon termonukleáris fegyverek hatásainak, melyeket az Atlantiszi-Lemúriai háborúk során használtak. Plusz attól a ténytől, hogy oly sok törmelék került a légkörbe, még szinte 300 éven keresztül Atlantisz pusztulását követően nem vált a napfény elég fényessé. Ez azt okozta, hogy sok-sok életforma, növényfajták haltak ki. Azok a növények, melyek az Atlantiszi időkben általánosak voltak, általánosak voltak a Lemúriai időkben is, de már nem léteztek, mert egyszerűen nem tudták túlélni a hosszú szűrt napfényes állapotot.
Néhányan túlélték, igen, számos állat és növény. Az emberek életkörülményei azokon a helyeken, melyek túlélték mindezt... Egyiptom, Peru, Roma (Indiaként ismert), számos helyen az emberek olyan rémültekké váltak az állandó földtevékenységek miatt, hogy a civilizációk, és még az utolsó erődítmények is elkezdtek nagyon gyorsan megromlani. Az a kérdés hallatszik újra és újra, hogy "Ha Atlantisz és Lemúria létezett, akkor hogyhogy nem került több bizonyíték a felszínre róla?" Miért van ez. A városok többsége törmelékké rázkódott. Azok, amelyek nem rázódtak törmelékekké, azokat a földrengések, vagy a szökőár hullámok semmisítették meg. Még azok is, akik túlélték a szökőár hullámokat, vagy a földrengéseket... féktelen éhséggel... féktelen betegséggel küzdöttek.
A civilizáció néhány térségében túlélték, mint a jövőben Egyiptomnak elnevezett és más hasonlók. Ők fenntartották civilizációjukat sértetlenül, de még ők is elkezdték elveszíteni civilizációjuk legmagasabb elemeit. Sok-sok gépezet hagyta abba a munkát a szűrt napfény következtében.
Sok-sok ember hagyta el a városokat. Azt kezdték érezni, hogy a városi élet egy halálcsapda, mivel azelőtt nem ismerték azt, hogy milyen amikor egy épület rájuk zuhan. Mi az, ami nagyon erős épületnek néz ki miután keresztülmegy 300 - 400 földrengésen... ez egy elveszett dolog. Néhány épület úgy lett megépítve, hogy ellenálljon ennek. A nagy piramis ellenállt a földrengéseknek, de azt szent geometriával építették. Voltak más épületek is bolygószerte, melyek túlélték, de a városok többsége teljesen törmelékké hullott szét. Számos térségben újraépítették a városokat, de még akkor is, ha minden alkalommal újraépítenék a városokat, azoknak kissé mondhatnánk alacsonyabb lenne a technológiájuk. Minden város kicsivel primitívebb lett, mint azelőtt.
Az Atlantisziak beköltöztek városukba, ami a Mato Grosso fennsík alatt épült, ami most Brazíliában van, és akkoriban Atalantiszi fennhatóság alá tartozott. Megértve azt, ami a felszínen történt, talán megérted miért részesítik előnyben a Lemúriaiak, vagy az Atlantisziak a földalatti életet.
Ezen idők során, egyre jobban beintegrálódtak az Agharta Hálózatba. Mint említettem korábban, Agharta számos földalatti város konföderációja. Az a tényállás, hogy több, mint 120 van belőlük. Néhány közülük a nagyon korai időkben épült, mint például Kisebb Shamballa is, melyet Hyborneából származó lények népesítettek be. Ezek 3,6 m magasak.
Az emberi lények ezen a bolygón, ahogyan más bolygókon is ebben a naprendszerben, eredetileg 3,6 m körüli magasságúak voltak. Amikor elvesztettük a palástot és elkezdett egyre több sugárzás érkezni a napból a bolygóra, amihez nem voltunk hozzászokva, így az változásokat eredményezett testünkben. Már Atlantisz és Lemúria elsüllyedésének időpontjától, az emberek magassága 3,6 m-ről 2,1 m-re csökkent. Így az Atlantisziak és a Lemúriaiak 2,1 m körüliek voltak, és még mindig azok. És amint láthatod, még mindig történt további magasságcsökkenés ezen a bolygón. Így az emberek legelső alkalommal csökkentek 1,8 m-nél kisebbekre. Egy teljes lábbal lettünk rövidebbek mindössze 10.000 év alatt. Mindazonáltal, ez a tendencia elkezdi visszafordítani önmagát, és ahogyan spiritualitásunk egyre nagyobbá válik, lassan visszatérünk eredeti magasságunkhoz ezen a bolygón.
Az Agharta Hálózatba csak azoknak a városoknak van engedélyezve a beilleszkedésük, melyek fényelveken alapulnak, melyek csak szeretetalapúak, csak azok, amelyek sértetlenek, és csak azok, melyeknek agresszió-nélküli alapjaik vannak. Az Agharta Hálózaton belül, Telos mellett, ami a főváros, van még 4 másik város, ami például Lemúriai technológiákon és Lemúriai elképzeléseken alapul. Egyikük neve Rama, mely India alatt van (Arama az eredeti neve Indiának). Az Arama kultúra olyan emberekből állt, akik szinte tiszta Lemúriaiak voltak, még mielőtt az úgynevezett Aryan faj belépett volna Indiába. A másik két város egy köteléket tart fenn Telos-szal, de nagyon független Ulger városok. Az egyik neve Shonshi, ami Tibet alatt, nem túl messze Tibet fővárosától található. Ezt a felszíntől a Tibeti lámák védelmezik. Ez egy Ulger város. Az Ulgerek olyan emberek csoportja, akik 40 - 50 ezer évvel ezelőtt hagyták el Lemúriát, és Ázsia, India és Közép Európa több részén helyezkedtek el. A másik Ulger város Shingla. Shingla a Góbiban, vagy mondhatnám a Góbi Sivatag alatt van. Ez is egy Ulger város.
Annak az Atlantiszi városnak a tetején, amit Posedid-nek hívnak, ami a Mato Grosso fennsík alatt fekszik, van egy másik Atlantiszi város is. Csak egy kicsit távolabb északra, és van egy másik Atlantiszi város, ami az Atlanti óceán alatt van, és számos más szatellit város bolygószerte. Amint mondtam, ezek mind tagjai az Agharta Konföderációnak. Plusz van számos független város, ami nem a nagyobb városokhoz tartozik, hanem egyszerűen azért épült a föld alatt, hogy el lehessen menekülni azok elől a dolgok elől, melyek a felszínen történtek - néhányuk az Atlantisz-Lemúria előtti katasztrófáktól, mások pedig az utána következőktől védelmezett.
Maga Telos városa, amint mondtam, egy olyan kupola alá épült, aminek a mennyezete néhány száz lábra ( 1 láb = 30,5 cm ) van a padlótól, és a keresztmetszete több, mint a Shasta-hegy alapzata. Kívülről nézve, a kupola csúcsa körülbelül félúton van a hegyen felfelé. A kupola alja még a hegy aljánál is lejjebb van. Alatta van még öt szint építve. Ezek a szintek akkora teret foglalnak, hogy a legmélyebb szintek körülbelül egy mérföldre a föld alapszintje alatt vannak a Shastánál.
A város többi része 5 szinten épült több négyzetmérföldön. Ezek a szintek alkalmazásukat illetően vannak felosztva. A legfelső szint maga a kupola alatt van, ahol a város fő része található. Ez az, ahol az emberek többsége él. Ez az, ahol a középületek vannak. Ez az, ahol a kereskedelem zajlik. A második szint lefelé, ahol a gyártás történik, néhány tanfolyam folyik, és több ember is él ott. A harmadik szint lefelé, teljesen hydroponikus kertekből áll, ahol az összes élelmiszerellátmányunkat termeljük. A negyedik szint lefelé félig hydroponikus kertek, egy rész természet, és egy rész gyártás.
A végső szint lefelé az, amit mi a természet szintjének hívunk. Ez a szint több mint egy mérföldnyi némely ponton a föld alatt. Ezen a szinten tavakat, magas fákat, parkszerű atmoszférákat hoztunk létre. Ez az, ahol az állatok élnek. Olyan állataink vannak odalenn régóta, melyek elvesztették agresszivitásukat. Vannak különböző templomok, ahol papok és papnők azon munkálkodtak, mondhatnánk az őseikkel együtt, hogy eltávolítsák a félelem szükségletét, amióta a félelem agressziót teremt nem csak az emberek, hanem az állatok között is. Így igazán megtapasztalható az, hogy az oroszlán a bárányok között fekszik.
A természet szintjei azok, ahova az emberek ellazulni jönnek. Ez az, ahol sok növényt és állatot óvtunk meg a kipusztulástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése