Plejádok tanításai

"A tudatos lény szabad lény, kinek joga van szabad döntéseket hozni, és senkinek sincs joga őt ebben korlátozni és uralni... ...Minden természeti létező szent és sérthetetlen, függetlenül attól, hogy egyéni szinten mennyire szolgálja a magasabb ÉN szükségleteit."

2012. január 30., hétfő

Találkozás a Mesterrel 4/4.

Leplezetlen Misztériumok Találkozás a Mesterrel Godfré Ray King (Unveiled Myteries, 1934) 4/4. rész "Most," így folytatta, "fel fogjuk idézni egy másik megtestesülésedet, ami Egyiptomban történt." Felemelkedtünk a földről, és gyorsan haladtunk előre. Nagyon is tudatában voltam a Mediterrán térségnek, ahogy áthaladtunk csodás vizein. Karnakba és Luxorba mentünk, majd ismét a földbe kapcsolódtunk. "Nézd meg közelről," mondta. "Ez egy nagyon ősi luxori templomról szóló feljegyzés, nem azok közül a romok közül való, amiket manapság felfedeznek az archeológusok, hanem korábbi keletkezésű, bármelyiknél amit azóta felfedeztek. Ha tudnák hol keressék, bámulatos templomokat találnának szinte tökéletesen megóvott állapotban." Egy romokkal teli foltra mutat, ez mindaz amit az utazók láthatnak manapság, majd a színhelyet felváltja az az éterikus aktivitás, ahogyan az eredetileg volt, annak összes szépségében és ragyogásában, mely a jelenlegi generáció bármely elképzelésénél bámulatosabb. A kerteket és a medencéket hatalmas fehér márvány és rózsagránit oszlopok veszik körül. Az egész hely Élő, Valós, Vibráló, és épp olyan tapintható, mint bármelyik város a földön. Ez annyira tökéletesen természetes és általános volt, hogy meg is kérdeztem, hogyan csinálja ezeket a tapasztalásokat ilyen élénkekké? "Az embernek és az ő teremtéseinek," válaszolta, "szintúgy Természetes, hogy van egy éterikus párja, egy mintázat, ami örök lenyomatot készít az atmoszférán róla, bárhova is megy. Az egyén tevékenységének és élettapasztalatának mintázata, az ő saját aurájában van mindig. Hasonló feljegyzés létezik minden hely aurájában is. Egy Felemelkedett Mester, ha úgy dönt, felelevenítheti, vagy újra kifejezheti az egyén korábbi tevékenységeinek feljegyzéseit, bárhol is legyen az a személy, mivel az a lenyomat, amivel a Mester egyesíti az atomi struktúrát, mindig az egyén aurájában van. Amikor a Mester újra kifejezi egy hely feljegyzését, ugyanazon a specifikus helyen kell megtennie azt, mivel egy ilyen bejegyzést, amikor újra kifejeznek, ugyanolyan élő formává és struktúrává válik, mint amikor először fizikai anyagba épült." "Ily módon, lehetséges újra egyesíteni az egész épület fizikai struktúráját és annak környezetét, amikor a Felemelkedett Mester arra vágyik valami jó cél beteljesítése érdekében. Amikor valaki eléri ezt az Isten-Adta Hatalmat, képes rá, hogy újra kifejezze és felelevenítse bármely Éterikus Feljegyzést, amit láthatóvá kíván tenni a tanítványok, vagy mások előnyére és tájékoztatására." "Amikor ezt teszi, olyannyira Valós ez, mint a Valóság Maga, és az újra kifejezett objektumok lefotózhatók, kézzel foghatók, és fizikailag tapinthatók a megfigyelő fizikai érzékei számára." "Figyelem! " emlékeztetett engem, hogy "ezeket a tevékenységeket most a finomabb testedben tapasztalod, de azok sem kevesebbek a Valóságnál, mivel a fizikai tested csak egy ruha, amit te, az Ön-Tudat, a gondolkodó és tapasztaló egyén visel." "Ez ugyanolyan, mintha a hideg téli légkörben egy nehéz nagykabátot hordanál, és egy meleg nyári napon pedig könnyű kényelemes öltözetben lennél. A könnyű kényelmes öltözetedben való megtapasztalások biztosan nem kevesebbek a Valósnál, mint azok amiket a nehéz kabátban élsz meg. Felhívom a figyelmedet rá, hogy megértheted a teljesebb, kevésbé korlátozott Élet-tevékenységeket." Megvizsgáltuk a talajt, a környező városokat és az épületeket. "Gyere lépjünk be," mondta, ahogy beszélt előre lépve, és áthaladva a főbejáraton magába a templomba. Akkor élő színészekké váltunk, és ugyanakkor megfigyelőivé is az ezt követő tapasztalatoknak. Bejutottunk a templom fő részébe, és a Belső Szentély felé mentünk. A Főpap odajött közvetlen mi hozzánk, és úgy tűnt megismer engem. "Ez az ősi idők papja," magyarázta Szent Germain, "most a te fiad." Megjelent egy kisebb pap, akit azonnal felismertem, és ő megjegyezte: "A segédpap te magad voltál." Beléptünk a Belső Szentélybe, és láttuk a veszta-szüzet a Szent Tűzre vigyázni. Ő, akit most megpillantottam, Lotus volt, az én szeretett Ikersugaram, akit néhány évvel ezelőtt ismertem meg és el is vettem, és aki a fiam anyja. A színhely megváltozott, és egy távoli provinciából érkezett herceg látogatót láttunk, aki azt tervezi, hogy menyasszonyává teszi a veszta-szüzet. Minden úgy tűnt, hogy jól halad, míg a Főpap egy víziót nem látott azzal kapcsolatban, hogy mi történik. Ez nyugtalanította őt, de kitartott szándéka mellett. Őrt állt, ahogy a herceg szolgálói beléptek, és látta őket a Szentélyhez közeledni. Ahogy közelebb kerültek, előlépett és mindössze egy szót mondott, ami azt jelentette, hogy "Állj!" Az egyik szolga, aki a többinél merészebb volt, tovább jött. A Főpap visszaküldte, de még mindig közeledett. Amikor elérte annak az erőnek egy bizonyos Szent Körét, ami az Oltárból áradt, a pap nem várt tovább. Kilépett a Védelmező Sugár külső részére, felemelte jobb kezét, és egyenesen a szolgára mutatott. Egy villámhoz hasonló villanó Lángot lőtt ki, és a szolga élettelenül a padlóra zuhant. A herceg, aki ezt látta, őrült dühvel lépett elő. "Állj!" parancsolta a pap ismét, egy mennydörgés szerű tapssal. A herceg hezitált egy pillanatig, megdöbbenve a szó hatalmas erejétől, és a pap így folytatta: "Ide hallgass! Nem fogod megszentségteleníteni a Legfelsőbb Isten Ajándékát az Élet Templomának. Eredj innen! - mielőtt te is követni fogod a túl arcátlan és félrevezetett szolga példáját." A Főpap teljesen tudatos volt arról a hatalomról, amit kezelhetett, és ahogyan állt miközben a herceget nézte, az önuralom igazi megtestesítője volt azzal a korlátlan erővel kapcsolatban, amit tudatosan akaratának engedelmeskedve tartott. Fenséges volt, Örök Hatalom koronázta. A herceg is erős akaratú volt, de neki nem volt kontrollja maga felett, és a vak düh egy másik hulláma dúlt benne, amikor ismét ellenkeztek neki, és haragra lobbanva, megindult előre. A pap, villámgyorsan felemelte a kezét. A Fény másodszor is kivillant, és a herceg korábbi szolgája sorsát követte. Szent Germain felém fordult, és tovább fejtette a tapasztalatot. "Látod," kezdte, "ez a módja annak, ahogyan az összes erőn belüli minőség reagál arra az egyénre, aki kiküldi azt. A herceg és az ő szolgája az utálat, önzés, és a romlottság minőségeivel érkezett az érzéseiken belül, és amikor a pap feléjük irányította azt az erőt, ami a mesteré volt, az felvette az ő minőségeiket abban a pillanatban, amikor megérintette auráikat. Ő csupán a saját érzéseiket és önzésüket fordította vissza rájuk. A pap az ő önzetlen törekvésével, hogy megvédjen másokat, önmagát is megvédte." Az incidens lezárult, a ragyogó színhely eltűnt, és ismét a templomi romok közepette álltunk. Szent Germain még több mindent felfedett nekem, amit most nem jegyezhetünk meg itt. "Ez az egyetlen módja annak," folytatta, "hogy elkerüljük az ok és az okozat kozmikus kerekét, a szükségtelen újra-testesülést, és hogy a tudatos törekvésen keresztül megértsük az Élet Törvényét. Az egyénnek állandóan keresnie kell a Belső Istent, állandóvá téve a tudatos kapcsolatot a "Belső Énnel", és szilárdan fenntartani azt, a külső élet minden körülményével szemben. Örömömre fog szolgálni, és privilégiumom még több mindent mutatni neked, de csak azon instrukció végett, ami el fog érkezni hozzád és másokhoz. Gyere! Most vissza kell térnünk." Ahogy közel kerültem a testemhez, ismét utasított: "Nézd, a Fehér Láng kör eltűnik!" Néztem, ahogyan eltűnt, és egy pillanattal később visszakerültem a testembe. A nap leereszkedett, és tudtam, hogy majdnem éjfél lesz mire hazaérünk. "Tedd a karod a vállamra," mondta Szent Germain, "és csukd be a szemed." Azt éreztem, hogy a testem felemelkedik a földről, de nem voltam különösebben tudatában az előre haladásnak. Aztán rögtön a lábaim megérintették a talajt, és kinyitottam a szemem, a lakásban álltam. Szent Germain nagyot szórakozott, amikor azt kérdeztem, hogy hogyan jöhettünk vissza ily módon anélkül, hogy az emberek figyelmét felkeltettük volna, és ő így válaszolt; "Mi sokszor a láthatatlanság köpönyegével vonjuk be testünket, amikor köztük mozgunk fizikai formában," és a következő pillanatban eltűnt. Hallottam azokról a Nagy Felemelkedett Mesterekről, akik magukkal tudják vinni testüket bárhová is mennek, és képesek közvetlen az Egyetemesből manifesztálni, vagy láthatóvá tenni bármit amire vágynak. Mindazonáltal, az egyikükkel való jelenlegi kapcsolat nagyon más volt, és próbáltam felfogni a tapasztalat csodálatosságát. Szent Germainnek nyilvánvalóan ez egy felettébb szokásos esemény volt. Nyugodt elmélkedéssel ültem egy jó ideig, miközben mélységesen mély hálával próbáltam megérteni és teljesen felfogni az ő magyarázatát "A Törvényről", a vágyat illetően. Kihangsúlyozta fontosságát és aktivitását annak, a hajtóerőnek az univerzumban, hogy új ötletek hajtsunk fel, ami a tudatosság tágulására késztet minden egyént Életében. Ő így magyarázta ezt: "Az Építő jellegű Vágy az a kiterjesztő tevékenység az Életen belül, ami az egyetlen módja annak, hogy az egyre nagyobb ötletek, aktivitás, és beteljesülés kifejeződésbe kerüljön az anyag és forma külső világában. Minden Jó Vágyban megvan a beteljesedés ereje. Az ember Isten Fia. Az Atya által arra van utasítva, hogy válassza ki, hogyan fogja irányítani az Életenergiát, és milyen minőséget kíván beteljesült vágya kifejeződésének. Ezt neki kell megtenni, mivel a szabad akarat az ő vele született joga. "Az értelem külső aktivitásának ez a funkciója vezet minden kiterjedést az építő csatornába. Ez a célja és kötelessége a külső énnek. Hogy megengedje a Nagy Élet, vagy Isten Energiának, hogy csak az értelmes vágyak kielégítésére legyen használva, amit az emberiség nagyobb része rombolásra szokott használni, és ezt mindig kivétel nélkül egyensúlytalanság, gyengeség, kudarc és pusztítás követi." "A vágynak a Bölcsesség általi építő jellegű használata a tudatos irányítása ennek a korlátlan Isten Energiának. A Bölcsesség által irányított összes vágy valami fajta áldást hordoz a teremtés többi része számára. A Belső Isten által irányított összes vágy, a Szeretet Érzésével ered, és mindig áldásos. Aztán egy reggel felébredve egy arany kártyát találtam ott heverni az asztalon a kanapém közelében. Úgy nézett ki, mint egy fémes aranydarab, és rajta gyönyörű ibolyaszínű árnyalt szöveg volt, csak egyetlen rövid mondat: "Légy a mi találkahelyünkön a hegyen reggel hétkor," aláírás, "Szent Germain." Gondosan félretettem a kártyát, és alig tudtam kivárni a közbeeső időt, annyira nagy volt a vágyakozásom. Következő nap korán reggel, míg készült az ebéd, jött egy határozott impulzus, ami nem volt semmi amit tett velem. Engedelmeskedtem, és eldöntöttem, hogy megbízom abban, hogy a szükségleteimet közvetlen az Egyetemesből el lehet látni. Jókedvűen hamarosan az utamra keltem, és elhatároztam, hogy nem szalasztok el egyetlen lehetőséget sem, hogy kérdéseket tegyek fel, ha az lehetséges. Ahogy közeledtem a megjelölt helyhez, a testem egyre könnyebbé vált, és mire egy negyed mérföldre voltam, a lábaim alig érintették a földet. Senki sem volt látható, úgyhogy leültem egy farönkre, hogy megvárjam Szent Germaint, közben nem éreztem semmilyen fáradtságot, annak ellenére, hogy a túrám tíz mérföldes volt. Ahogy elmélkedtem a csodás kiváltságon és áldáson, ami eljött hozzám, egy gallyat hallottam megreccsenni, körülnéztem, arra számítva, hogy meglátom őt. Képzelhetik a meglepődésemet, mikor ötven lábra tőlem egy párducot láttam lassan közeledni. A hajam is égnek állt. El akartam futni, kiáltani, vagy bármit, mivel őrjítő félelem érzés volt bennem. Hasztalan lett volna mozogni, mivel egy megriadás a párductól végzetes lehetne számomra. Az agyamban annyira kavargott a félelem, de támadt egy ötletem, és józan maradtam. Felfogtam, hogy rendelkezem azzal a Hatalmas "Isteni Jelenléttel" magamban, és hogy ez a "Jelenlét" mind Szeretet. Ez a szép állat egy része Isten Életének, és úgy tettem, hogy közvetlen a szemibe néztem. Aztán jött a gondolat, hogy Isten egy része nem bántja a másik részét, és csak ezt a tényt tartottam tudatomban. A Szeretet érzése söpört át rajtam, és úgy ment ki közvetlenül a párducba, mint egy Fénysugár, és ezzel együtt elment a félelmem is. A lopódzó léptek abbamaradtak, és lassan haladtam felé, érezve, hogy Isten Szeretete tölt be mindkettőnket. A harapós pillantás a szemeiben meglágyult, az állat felegyenesedett, és lassan odajött hozzám, miközben odadörzsölte a vállát a lábamhoz. Leereszkedtem és megsimogattam puha fejét. Felnézett a szemembe egy pillanatra, majd úgy feküdt le és fordult át, mint egy játékos macska. A bundája szép sötét pirosas barna volt, a teste hosszú, hajlékony volt, és nagyon erős. Tovább játszottam vele, és amikor hirtelen felnéztem, Szent Germain állt mellettem. "Fiam," mondta, "láttam a hatalmas erőt benned, egyébként nem engedélyeztem volna egy ilyen nagy tesztet. Úrrá lettél a félelmen. Gratulálok! Ha nem hódítottad volna meg a külső ént, nem engedtem volna a párducnak, hogy bántson téged, de a társalgásunk egy időre abbamaradt volna." "Nem én tettem a párduccal, hogy ott legyen. Ez a Nagy Törvény Belső műveletének része volt, mint azt látni fogod, mielőtt a társalgás az újonnan lelt barátoddal abbamarad. Most, hogy átmentél a bátorsági teszten, lehetővé vált számomra, hogy nagyobb támogatást nyújtsak. Minden egyes nap erősebbé, boldogabbá fogsz válni, és egyre nagyobb szabadságot fogsz kifejezni." Kitartotta a kezét, és egy pillanat alatt megjelent négy szép aranybarna kis sütemény, amik közel két hüvelykes kockák voltak. Felajánlotta őket és megettem az utasítására. Felettébb ízletesek voltak. Hirtelen azt éreztem, hogy egy gyorsuló bizsergő érzés fut át az egész testemen, ami egy új érzése volt az elme tisztaságának és egészségének. Szent Germain leült mellém, és az informálásom megkezdődött. TOVÁBB A KÖVETKEZŐ RÉSZRE Vissza az ELŐZŐ RÉSZHEZ
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)